Ismerkedés.

A nap tűz melegen sütött az augusztus végi délutánon. Forróság vonult végig az egész városon.A család miután leszállt a repülőről , elmentek új otthonukhoz. Az izzasztó melegben tolták bőröndjüket, egymás mellett. Gen apja mellet tolta egyszerű, sima vörös színű holmiját. A többiek, Sky,Lauren és Nate ismét valami ócskaságon nevettek, ami Nate iPhone-án ment. Feltűnően röhögtek, közösen. Ők hárman mindig együtt vannak, mindenhova együtt mennek, mindent együtt csinálnak. Mindig mindent mindenhol, együtt. Hiszen testvérek. De akkor Genevieve? Ő sem ér sem kevesebbet, sem többet! Mit vétett ez a lány nekik, hogy ilyen kapcsolatban állnak? egymással? Még a szüleik sem értik. Vagy csak egyszerűen észre sem veszik?

Később, miután megérkeztek, berendezték a szobákat, elérkezett a vacsoraidő. Denise(az anya) mindenkinek szólt, és mikor mind megérkeztek, helyet foglaltak, falatozni kezdtek.

-Apa, anya ma kimehetünk "városnézésre"? Csak ma este. Ti úgy is fáradtak vagytok, pihennetek kell. Holnap veletek megyünk. - szólt vihogva Lauren, és pimasz mosolyt vetett Sky-ra és Nate-re.

-Kicsim eltévedtek, és baj lesz-aggódott Denise, mindenképpen le akarta fújni az egész város néző túrát gyermekei számára.

-100 méteren belül maradunk-ígérgette Sky fülig érő mosollyal.

-Viszem a GPS-t -Nate sem maradhat ki a buliból, ő is megszólalt.

-De gyerekek ne..-elkezdte Denise,de a mondat másik felét férje, Patrick fejezte be- Ne hallgassatok anyátokra, nyugodtan mennyetek.

DE..-tette fel a kezét- tartsátok be amit ígértetek, és legkésőbb 11-re itthon lesztek!-a hallottak után az édes hármas önfeledten mosolygott, mint akár három vadalma. Mindeközben Gen némán hallgatott, csak az előtte levő tányért nézte, amelyben az ételnek több mint fele ott volt. Összecsukott ajkakkal, unott tekintettel bámult maga elé. -De Genevieve-et sem felejtsétek el! Őt is vigyétek magatokkal.

A hármas arcáról csak úgy sugárzott a döbbenet, a meglepődés. Gen pedig.. Éppen akkor evett, és megakadt a torkán az étel apja szavai hallatán. Szerencsére hamar megoldotta magának, nem történt semmi baj.

-Rendben apa,ő is jön velünk-mosolygott Sky és odament húgához, megfogta a kezét- Gyere Gen. - kedves volt vele, nem olyan kegyetlen, utálatos mint általában. A lány zavartan felállt a helyéről, és nővérével felmentek egyenesen Genevieve Gosling szobájába.-mutasd a ruhatárad!-adta Sky az utasítást. Gen odament szekrényéhez, kinyitotta. Skarlett szemei szinte feladtak. Három apró polc, alig tele egyszínű ruhafélékkel, amiket leginkább itthon vehet fel.-Te jó Isten! Most ez komoly?-Sky zavartan mosolygott,beletúrva barna és sima hajába.-Ez reménytelen. Gyere,átmegyünk az én szobámba, kölcsön adok pár dolgot!-mosolygott, miközben átvezette húgát saját birodalmába, szobájába. Skarlett szobája természetes volt, de ez tette bámulatossá. Szinte csak natúr színeket lát az ember,ami nagyon inspiráló.

-Laureen, Natee!! Azonnal át jösztök ti kényelmesek és segítetek!- kiabálta. Nem telt el az egy perc, mindketten az ajtóban ácsorogtak türelmetlenül.- Pofozzuk ki Gen-t!- mondta lelkesen, és egyből nekiláttak.

Lauren vízálló szempilla spirállal a kezében elkezdte volna festeni nővérét.

-Mit.. Művelsz?-kérdezte Gen.

-A munkámat.

-De mi ez?

-Szempilla spirál Genevieve.. Ne félj,nem harap!

-Harapni nem! De öregíteni azt igen!-ellenkezett.

-Ne rinyálj már! Én négy éve.. Na jó, több mint négy éve. Nézz rám. Öregnek nézek ki?- kérdezte, mire Gen nevetésben tört ki.

-Nem, dehogy.-válaszolta kedvesen.

-Na azért. De engedd meg hogy átalakítsunk.-mondta, mire nővére engedte

-Utána ezt vedd fel!- Nate szólt, és elejébe tett pár szegecses dolgot. Gen már majdnem könnyezett,milyen szörnyeteget nevelnek belőle.

Hát így ment ez kábé egy óráig, és addig annyira átalakították szegényt, hogy a szülei egyáltalán nem ismerték meg a végére. Illedelmesen elköszöntek, és elmentek város néző túrára.

A négy testvértől zengett az egész Sydney, vagyis csak háromtól. Gen zavart volt testvérei körében. Megtudta végre, milyenek is együtt. Kellemesen csalódott.
Pár tincset csavargatta, és párszor mosolygott, de nem nevetett. Kissé volt zavart.
Tíz perccel később egy padra telepedtek le. Alig telt el pár perc, két emberrel több lett a társaság. Két fiúval. Kedvesek voltak egymáshoz, bemutatkoztak. A túl zselézett hajú, sötét zöld szemű volt Drake. Talán Ausztrália alphahímje. Beképzelt volt, és mindenkit meg tudott nevettetni, meggyőzni, megsíratni személyiségével. Nem hiába. Ő Drake Irwin.

A másik fiú szőke volt, tökéletes frufruval. Világos zöld íriszeiről sugárzott a kedvesség, a jóság. Barátja, Drake ellentétének mondható. De óriási humor érzékkel. Az ő neve Michael Clifford. De szigorúan csak Mikey.
Az este hátralevő részét együtt töltötték, a két fiú körbevezették az újoncokat, akik már a barátjuknak mondhatóak. Genevieve feszült volt, de nem érezte rosszul magát. Élvezte.

Egy óriási plázában sétálgattak, vásárolgattak, elvoltak. Egyszer egy borzos, világos barna hajú ment oda hozzájuk. Éppen telefonált. A szavai, beszéde alapján Gen hamar megállapította, hogy a barátnőjével beszélhet. Amikor mosolygott, arcán előbukkantak kis gödröcskék, ami Gen-ből is kicsalogatott egy halvány kis mosolyt. A lány nem tudta levenni róla szemeit..

-Mutatkozz már be te elme háborodott!- mondta Drake röhögve a fiúnak,és megveregette a hátát. A fiú mérgesen megnézte, majd sóhajtott.

- ..Igen,na szia kicsim, puszi, szeretlek én is.. Szia!.-mondta szomorúan, majd kinyomta a készüléket, és felnézett._ Ashton Irwin vagyok, Drake bátyja, örvendek a találkozásnak!